Balázs Artner presents...

slogan
hero guy
corner-left corner-right magamról

Miért írok blogot?

Ez a honlapom személyesebb és egyben leggyakrabban frissülő része. Itt osztom meg az éppen aktuális bejelentenivalókat és mindent, ami eszembe jut, illetve válaszolom meg az esetleges kérdéseket.

“…rettenetesen nagy munka az iskola…”

Írta: Artner BalázsPublikálva: 2014-03-102 hozzászólás

Ezt az idézetet egy nemrég megjelent cikkből ollóztam ki, amihez a hivatkozást lejjebb meg is találjátok.

“A budapesti VI. kerületi Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatója, Rakó József azonban azt hangsúlyozta, a diákoknak rettenetesen nagy munka az iskola, ezért egy kisgyereknél nem tartja fontosnak, hogy már az elején nyelvórákat tartsanak neki, szerinte elég negyedikben megkezdeni az idegen nyelvek oktatását.” – így szól az a konkrét bekezdés, amelynek szövegkörnyezetében több rálátást kaphatunk az összefüggésekre.

Több szempontból is elgondolkodtatóak a fenti sorok. Egyrészt, már alapból nem hangzik jól, hogy az iskola rettenetesen nagy munka. Ha ez nyilvánvaló, akkor nem kéne ezen a gyakorlaton változtatni? Másrészt, ha ez válik a további ismeretek átadásának gátjává, akkor ez nem csak fárasztó, de káros gyakorlat is. Azért késleltetünk dolgokat, mert a gyerekeknek nincs rá idejük, és azért nincs rá idejük, mert már ezernyi más dologgal feltöltöttük az órarendjüket? Szerintem ez nem életszerű.

Most tudom csak igazán értékelni, hogy az én gyerekem nem ebben a rendszerben és nem ilyen szemléletben tanul.

Ami pedig magát az idegennyelv-oktatást illeti, egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek az iskolában találkozik-e először az idegen nyelvvel, vagy már van rálátása, esetleg némi előképzettsége is. Azon gyerekek számára, akik már megismerkedtek egy másik nyelvvel, szerintem kifejezetten káros a késleltetés. Azt ugye nem kell bizonygatni, hogy igenis lehet korán nyelvet tanulni, és nem is annyira megerőltető.

Ha a gyereket érdekli-e a nyelvtanulás, akkor hadd foglalkozzon legalább egy olyan tárggyal, amit a saját érdeklődése alapján választ.

Ebben az életkorban nagyon sok múlik a tanáron és a felhasznált módszeren, mert a sok táncikálással, bábozással és énekléssel eltöltött óra simán kidobott pénzzé válhat később, ha a gyereknek két év tanulás után nem világos, hogy hogyan mondjuk a tanult nyelven, hogy „Köszönöm.” Így ugyanis egy általam nagyra tartott elv – a gyakorlatiasság – veszik el, amit én semmiképpen nem söpörnék félre, ha nyelvtanulásról van szó.

Ha viszont, a fenti módszerre az iskola egyáltalán nem kíván áldozni, akkor én is inkább azt mondom, hogy a könyvből tanulós, padban ülős módszerrel várjunk körülbelül tíz éves korig, amikor már képesek rendszerként kezelni az új tananyagot.

 

At eredeti cikk

 

  • Mate Kaszas

    Egy részben ide kapcsolódó videó (és nekem igen szimpatikus ahogy a kissrác gondolkodik, és amilyen döntést hoztak a szülei):
    https://www.youtube.com/watch?v=h11u3vtcpaY

    • BalazsArtner

      Ez a fajta öntudatosság nekem is nagyon tetszik, és pontosan ez az, ami döntő volt, amikor a saját gyerekünket alternatív iskolába adtuk. A találkozók alkalmával ugyanis láthattuk, hogy ez az iskola elfogadja a gyerekeket a saját életkoruknak megfelelően, és nem padba kényszerített egyenidiótákat próbál faragni belőlük.