Hogyan tanulj angolul 5.

Az előző részeket a blogban találod

Téveszmék és önrontó hitek
Nem, nem vuduról lesz most szó, hanem tökéletesen hétköznapi dolgokról.  Méghozzá olyanokról, amelyek nagyon erősen képesek befolyásolni az eredményességedet. Van, aki a hatásukra bele sem kezd semmibe, mert úgy véli, úgysem sikerülhet, amibe belefogna.
Számomra tanárként az egyik legnagyobb kihívás, az, hogy, ezeket a gondolatokat pozitív irányba lendítsem, és ne engedjem, hogy újra visszaférkőzzenek a fejekbe.

Az alábbi írással szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy senkinek ne kelljen ezekkel küzdenie, vagy ha már kialakultak, mindenki sikerrel tudja leépíteni őket magában. A „nekem ez nem fog sikerülni” mögött ugyanis néhány jól azonosítható gondolat rejtőzik, amelyeket ráadásul elég könnyen helyre is lehet tenni.

 „Hosszú ideje tanulok, mégsem mentem semmire”
Nos, ez egy olyan kifogás, amivel valóban nehéz megküzdeni, hiszen aki erre hivatkozik, annak saját személyes tapasztalata erősíti az állítás hitelességét. Az eltelt időt természetesen nem lehet megkérdőjelezni, és a megtett erőfeszítéseket sem szabad alábecsülni. Mégis, felmerül a kérdés, hogy a beleölt idő és erőfeszítés miért nem fordult át eredményességbe? Tényleg hiábavaló lenne a további próbálkozás? Korántsem. Az ilyen esetekben feltételezhetően elmaradt a tanulás teljes személyre szabása, és a megfelelő stratégia és tanulási módszer kialakítása. Más ok is állhat a sikertelenség mögött, amit mindenképpen azonosítani kell, mert magától nem oldódik meg.

„Korábban kellett volna elkezdenem” / „Túl öreg vagyok én már ehhez.”
A nyelvtanulás pontosan azon tevékenységek egyike, amelyek frissen tartják az elmét azzal, hogy új kihívások elé állítják. Ráadásul a nyelvtudás nem egy elvont dolog, hanem határozottan gyakorlati tudást ad a kezedbe, vagyis konkrét haszonnal jár, ha alkalmazod. Ebből pedig pozitív visszajelzések születnek majd. Érdemes belekezdeni, és használni is!

„Egy barátom, aki ugyanakkor kezdte, mint én, már sokkal előbbre tart”
Ez nem nyelvtanulással összefüggő probléma, mert az élet számos területén kialakulhat a fenti helyzet, ami teljesen valós állapotot is tükrözhet. Röviden: igen, lehetséges, hogy mások rövidebb idő alatt jutnak egyről a kettőre. Mint már sokszor leírtam: nem vagyunk egyformák, és ezzel az élet minden területén szembesülünk. Nincs is ebben semmi hiba. A hiba ott van, amikor másokhoz kezdjük el hasonlítani magunkat, és ezzel előnytelen helyzetbe kerülünk. Úgy gondolom, hogy minden egyes eredményünket csakis a saját céljainknak megfeleltetve szabad értékelnünk, függetlenül attól, hogy körülöttünk éppen mások mit csinálnak. Sajnos, a mai oktatási rendszer uniformizáló szemlélete kiskorunktól arra nevel minket, hogy mindenkinek ugyanakkor, ugyanazt és ugyanolyan jól kell teljesítenie. Ráadásul a kiosztott „érdemjegyek” azonnali alá-fölé rendeltségi viszonyt teremtenek, amit aztán cipelünk magunkkal az iskola elvégzése után is („Soha nem voltam jó matekból”) Ezek a külső értékelések viszonylagosak. Én azt javaslom, hogy legyen tiszta előtted az elérendő cél, és ne nézz se jobbra, se balra, csak kezdj el haladni felé!
Most, hogy már megválaszthatod, hogyan akarsz tanulni, miért ne engednéd meg magadnak?

 „Anyanyelvi környezetben lehet csak jól megtanulni egy idegen nyelvet”
Ez nincs így. A megfelelő tanulási környezethez nem szükséges eredeti környezetben élnünk, de bele kell élnünk magunkat a feladatba, és kihasználni minden lehetőséget a fejlődésre. Manapság, amikor korlátlanul hozzáférhetünk a célnyelvi anyagokhoz, nem gond a megfelelő tanulási feltételek létrehozása. Sokat segít, ha az órákon kívül is foglalkozol az anyaggal, és tudatosan úgy szervezed az életed, hogy beleférjen a tanulás is. Az interneten – de akár a való életben is – találhatsz olyan lehetőséget, ahol az érdeklődésednek angolul is hódolhatsz. A szabadon választott, érdeklődésre vagy tevékenységre alapuló tanulás hatékony, mert a saját motivációd erősíti.

„Csak az anyanyelvi tanár az igazi tanár”
Ez egy olyan mítosz, ami valószínűleg az előző leágazása. Ha már nem jutunk ki külföldre, legalább hozzuk egy darabját közelebb. Ebben egyébként van logika, bár ettől még az állítás maga túlzó és általánosító.
Nem is kell statisztika hozzá, hogy belássuk; a világon sokkal többeknek van lehetőségük a sajátjukkal azonos nyelvű tanároktól elsajátítani az alapokat, mint célnyelvi tanároktól, a rendszer mégis működik. Az anyanyelvi tanár nem döntő kritérium, hanem egy hozzáadott érték, amivel érdemes élni, ha van rá lehetőségünk. Azért is fogalmaztam többes számban, mert én magam is kihasználom az alkalmakat, hogy beszélgetni tudjak anyanyelvi kollégákkal, és téged is erre buzdítalak.
Ha szeretnéd kipróbálni magad, lépj kapcsolatba egyikükkel. Akár nekem is írhatsz ez ügyben, majd továbbítom a kérésedet az anyanyelvi kollégák felé.

 „Te jobban tudod, hogy mi a legjobb nekem”
Köszönöm, hogy a tapasztalatomra építesz, és megbízol bennem, de nálad jobban senki nem tudhatja, hogy mi a jó neked. Ezért mindig nagy segítség, ha megosztod a tanároddal, hogy mire számítasz, mire van szükséged, mik a céljaid, és hogyan szeretnéd elérni azokat. Ez az alapja annak, hogy azt kapd, amit szeretnél.
A sikered nagyrészt a te válladon nyugszik. A tanárod sokat segíthet ennek elérésében, de kölcsönös támogató együttműködéssel sokkal hatékonyabb tudsz lenni. Ezt a lehetőséget kár lenne elszalasztani.

„Amíg nem tudok hibátlanul beszélni, inkább meg sem szólalok / Nem szeretnék hibázni”
Van, aki ki sem mondja, csak csendben tartja magát ehhez a felfogáshoz. Ők azok, akik a tökéletes mondatot keresve némaságra kárhoztatják magukat, amit gyakran azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy kívülről fújják az összes nyelvtani szabályt. Ennek sajnos sok értelme nincsen. A szabályok nem fognak kommunikálni helyettünk egy valós élethelyzetben.
Mondok még valamit: a hibák nagyon is hasznosak! Hozzásegítenek ahhoz, hogy tisztában legyünk a saját korlátainkkal, és esélyt kapunk arra, hogy legközelebb jobban csináljuk. Még a saját anyanyelvünkön is hibázunk néha, és érdemes visszagondolni, hogy ilyen esetekben hogyan viszonyulunk a hibáinkhoz. Kétlem, hogy ilyenkor zavarba jönnél, és elhatároznád, hogy többet nem szólalsz meg, nehogy megint hibázz. Ha azonban azt veszed észre magadon, hogy az angol tanulása közben kialakítottad ezt a hozzáállást, javaslom, hagyd el ezt a kettős mércét! Próbáld meg úgy kezelni az angolt is, mint a saját nyelvedet! Ha hibáztál, majd legközelebb kijavítod.

A fenti jelenségek sajnos olyannyira részét képezik a nyelvtanítás kihívásainak, hogy amikor a Bátor Angol honlapot létrehoztam, a honlap nevét pontosan ezek inspirálták. Teljesen hétköznapi meggyőződések, amelyek erősen befolyásolni képesek a gondolkodásunkat. Ha pedig a gondolatoknak ilyen erős hatásuk lehet a való élet eseményeire, akkor inkább pozitív irányba tegyék, nem igaz?
Én ezt az elvet követem az óráimon, és igyekszem át is adni a hallgatóimnak.

Kerüld el a fenti gondolatok csapdáját!
Sikeres nyelvtanulást kívánok!
Üdvözlettel:
Balázs