Present simple

Az egyszerű jelen, a nevéhez hűen, valóban a legkevésbé komplikát igeidő, bár a helyes használatához így sem ússzuk meg, hogy megtanuljunk néhány szabályt.

Ez az az igeidő, amelyen keresztül megismerkedünk a személyes névmásokkal és a létige (lenni → to be) ragozott alakjaival, hiszen egy alapvető bemutatkozáshoz is elkerülhetetlenül szükségünk lesz rá.

I am. → Én vagyok.

I am happy. → Boldog vagyok.

I would like to be. → Szeretnék lenni.

I would like to be happy. → Szeretnék boldog lenni.

Az angol nyelv szinte az első pillanattól a megszólalás lehetőségét adja a tanuló kezébe, mert alap szinten majdhogy nem csak a megfelelő szavakat kell egy más mellé tenni, és már alkottunk egy értelmes mondatot.

 

Az egyszerű jelen arra való, hogy a ránk, vagy bárki/bármi másra leginkább jellemző dolgokat leírjuk vele. Lehet ez valódi jellemzés, amikor valaki tulajdonságait soroljuk el:

James is a genuinely kind person: he never misses anybody’s birthdays or anniversaries, and goes out of his way to make everybody around him happy.

Vagy lehet tevékenység-leírás is, ami leginkább a rendszeresség elve mentén tekinti át az eseményeket. Ezek általában szokásos vagy ismétlődő tevékenységek.

I get up at 6:00 and immediately go to the bathroom. After that I get dressed and have breakfast.

 

Ha túllépünk a létigén, elkezdődik az igazi móka: cselekvő igék!

I like cats. → Kedvelem a macskákat.

I love English. → Imádom az angolt.

A fenti egyszerű példák megmutatják az angol mondatokra jellemző, úgynevezett SVO-szerkezetet. Az SVO a subject – verb – object szavak anagrammája, magyarul alany, állítmány és tárgy szavaknak felel meg. Ez az angol mondatok szórendje. Legyen a mondat bármilyen hosszú és összetett, erre a szerkezetre épül.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az angolban nagyon sok a kivétel, ezért amikor megtanulsz egy szabályt, készülj fel rá, hogy egy napon majd valószínűleg a cáfolatát is meg kell tanulnod. Mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.

Lássunk néhány további példát az egyszerű jelenre!

I want to be famous. → Híres akarok lenni.

I hope you like it. → Remélem, tetszik!

I feel the difference. → Érzem a különbséget.

 

Néhány szó a „DO” segédigéről.

A DO a Present Simple igeidő része, amelyet kérdéshez és tagadáshoz használunk.

Kijelentő módban általában nincs szükség segédigére, kivéve a nyomatékosítást, de erről majd máskor.

I usually go shopping every second day. I buy bread and everything else we need. –> Általában minden másnap bevásárolok. Veszek kenyeret és minden mást amire szükségünk van.

A mondatok követik a tipikus SVO formátumot.

 

A helyzet megváltozik, amikor kérdő- vagy tagadó módra váltunk. Ilyenkor kerül a képbe a DO, illetve bármely más igeidőben az odaillő segédige.

Az SVO formátum itt sem tűnik el, de kérdés esetén elé írunk egy segédigét. Ekkor megkapjuk az úgynevezett eldöntendő kérdést, amelyre IGENnel vagy NEMmel válaszolunk.

Eldöntendő kérdés:

Do you have English lessons?

Yes, I do.

No, I don’t.

Eldöntendő kérdés + ever:

Do you ever go on holiday?

Az ever annyi tesz, mint „egyáltalán” vagy „valaha.” Gyakori vendég a present perfect háza táján is.

 

A bővített kérdést a segédige elé írt kérdőszóval „bővítjük,” és már nem tudjuk egy igennel vagy nemmel megválaszolni, hiszen a kérdőszó konkretizálja a válasz tartalmát.

Bővített kérdés:

 

How often do you have English lessons? → Milyen gyakran van angolórád?

What time do you usually get up? → Hány órakor kelsz?

Where do you live? → Hol laksz?

 

Ha tagadunk, a segédigének itt is hasznát vesszük.

 

I don’t (do+not) like aggressive people. → Nem kedvelem az agresszív embereket.

I don’t have breakfast. → Nem szoktam reggelizni.

They say today’s teenagers don’t read, but I don’t think it’s true. → Azt mondják, a mai tizenévesek nem olvasnak, de szerintem ez nem igaz.

 

Folytatása következik