Conditionals (feltételes mód)

A feltételes mód

„zéró”

Ez nyitja a sort, ha növekvő sorrendbe rakjuk az alapváltozatokat. Látványra elég egyszerű szerkezetről van szó: mind a feltétel, mind a következmény oldalon egyszerű jelent használ. Akik szeretik a logikus fogódzókat, azoknak rögtön adódik is egy: a két oldal között szerkezetileg nincs különbség, stílusosan mondhatnám úgy is, hogy „zéró” különbség van. (present simple + present simple)

„Ha megnyomod a zöld gombot, a gép bekapcsol. Ha a pirosat nyomod meg, akkor kikapcsol.”

Ez egy tipikus zéró példa. Nézzük meg angolul is!

If you press the green button, the machine starts. If you press the red one, it stops.

Kizárólag present simple-t látunk mindkét oldalon. De mire is jó ez?

Ha felidézed, hogy mire való a present simple, akkor látni fogod, hogy az ismétlődő cselekvések és történések mellett állandó/általános igazságokat is ki tudunk fejezni vele. Márpedig itt pontosan erről van szó: van egy bizonyos feltételünk, aminek van egy bizonyos következménye. Tapasztalati úton már megbizonyosodtunk afelől, hogy mi lesz a következmény, ezért azt mindig ugyanúgy várjuk el.

Röviden: ha A feltétel teljesül, az eredmény mindig B. Nincsenek egyéb variánsok.

If you put water in the freezer, it turns into ice.

If it rains, we never go out.

If you add up 2 + 2, you get 4.

If you water a cactus too often, it starts rotting and dies.

Ezért a zérót olyan feltételek esetén használjuk, amelyek automatikusan bekövetkeznek, és – a tudásunk szerint elvárhatóan vagy logikusan – csak egyféle következményük van.

 

„első”

Első ránézésre feltűnik egy különbség az előző részben megismert zéróhoz képest: ez a változat már nem csak present simple-ből építkezik. Itt a feltétel oldalon megtartjuk az egyszerű jelent, de a következmény oldalon WILL-re váltunk, vagyis bejön a képbe a jövő idő. Fogódzót azonban itt is találunk: az IF-es tagmondat fő igéje jelen alakú, vagyis első alakot használ. Első szint → első alak. (Nem szabad elfelejteni, hogy az angol nyelvtan sok kivételt sorakoztat fel, ezért ezt a fogódzót nem tudjuk 100%-ban alkalmazni, ha az itt használt sablontól eltérünk)

Itt már nem általános igazságokról és törvényszerűségekről van szó, hanem lehetséges alternatívákról és eshetőségekről. Ezért a jövő idő.

Vagyis, amikor előállok egy feltétellel, nem automatikus következményekkel számolok, hanem reális lehetőségekkel.

„Ha kisüt a nap, kiviszlek a játszótérre.”

If the sun comes out, I’ll take you to the playground.

Ez pedig azt is jelenti, hogy nem csak egy lehetőség van, hanem több. A will-es tagmondat ezek egyikét mutatja meg.

 

Ha meglátogatsz, megtudod hogy értem.

If you visit us, you’ll see what I mean.

Ha nem kapja meg az állást, nagyon zaklatott lesz.

If she doesn’t get the job, she’ll be really upset.

Ha sikeresen lezárod az ügyletet, biztosan előléptetnek.

If you close this deal successfully, you’ll surely be promoted.

Felhívlak, amikor megérkez(t)em.

I’ll call you when I get there.

Az utolsó példa két dolgot is megmutat:

egyrészt, mivel a két tagmondat között logikai kapcsolat áll fenn, ezek sorrendje másodlagos, vagyis felcserélhetőek. Kezdhetem az IF-es tagmondattal, vagy a másodikkal is, a lényegen nem változtat.

Másfelől, nem fogunk mindig IF-et használni. Nem mindig az IF a megfelelő szó, ilyenkor pedig lecseréljük, például WHEN-re.

I’ll pay you back if I get paid kontra I’ll pay you back when I get paid

És mit szólnál ehhez a változathoz?

I’ll pay you back as soon as I get paid

Szerinted, melyik a legbiztatóbb, ha szeretnéd visszakapni a pénzed? :)

 

A when és az as soon as gyakran váltják az if-et, ha az értelem megkívánja.

 

Az első szinthez társítható még egy-két további nyelvtani változtatás (más jelen igeidő használata vagy a Will lecserélése), amelyeket itt most nem tüntettem fel.

 

Összefoglalva: az első feltételest akkor használjuk, amikor jövőbeli, reális lehetőségeket latolgatunk (valószínűség).

 

„második”

Ha az előbb azt mondtam, hogy első szint, első alak, akkor íme tessék: második szint, második alak! Hát nem jó? Szóval, az IF-es részben második alakot használunk, vagyis ez a szint kinézetre múlt idő lesz. Viszont van benne egy csavar, de erről kicsit lejjebb.

 

If you weren’t so unfriendly, people would be more willing to converse with you.

If you saw a ghost, would you tell anybody?

If you told me the truth, I would forgive you.

If I had a time machine, I would go to ancient Egypt to see how the pyramids were built.

 

A csavar pedig az, hogy csak kinézetre lesz múlt. Nézzük csak meg, hogy miről is van itt szó!

A fenti mondatokra értve, válaszoljuk meg a következő kérdéseket:

Makacs az illető? (igen) <– szupertitkos, rejtett írással felvitt tartalom

Lát-e szellemet? (nem)

Elmondta-e már az igazat? (nem)

Rendelkezik-e időgéppel? (nem)

 

Nos, a válaszok rávezetnek, hogy itt nem múltbeli eseményekről van szó, hanem a jelenbeliekről. Viszont ez a jelen, nem tükrözi a valóságot.

Nézzünk egy még kirívóbb példát:

If I were you, I wouldn’t hesitate.

A helyedben én nem haboznék.

Várjunk csak! I és were együtt? Itt meg mi történt? Semmi gond, ez ilyen. Hagyományosan így mondjuk, annak ellenére, hogy egyébként „normál” múlt időben nem ez lenne a helyes igealak egyes szám első személyben.

Ami pedig a jelentést illeti, nyilvánvaló, hogy én nem vagyok ő, tehát nem a valós állapotot tükrözi a mondat.

 

Az ember mindig mást szeretne mint, ami van, pontosan ezért lesz a második szint az óhajtó mondatok birodalma.

I wish I had a very good English teacher.

Bárcsak nagyon jó angoltanárom lenne! (Ha ez a kívánságod, keress meg!)

 

Formailag tulajdonképpen egy IF-es tagmondatunk van, csak ezúttal „I wish” van benne az IF helyén.

Az óhajtó mondatok egyértelmű jelei a jelentől való elrugaszkodásnak, és az azzal való elégedetlenségnek, hiszen azt szeretnénk megváltoztatni, ami a valóság, és helyette valami mást kapni.

Joan Osborne demonstrálja az eddig leírtakat

„harmadik”

Kezdem megint a fogódzóval, bár ezt most már szerintem te is tudod, harmadik szint – harmadik alak.

Would you have thought?

Gondoltad volna?

 

Na, de lépjünk vissza a szokásos kéttagú sablonhoz:

If I had been there I would have told you.

Ha ott lettem volna, elmondtam volna neked.

(Ott volt az illető? – Nem. Elmondta-e? – Nem. Vissza lehet csinálni? – Nem)

If there hadn’t been a hurricane, we wouldn’t have been flooded.

Ha nem lett volna hurrikán, nem öntött volna el minket a víz.

(Volt hurrikán? – Igen. Elöntött minket a víz? – Igen. Meg nem történtté lehet-e tenni? – Nem.)

 

Hát, nagyon úgy tűnik, hogy itt már nincsenek lehetőségeink, ami megtörtént, megtörtént. A harmadik szint a múltról szól, és nem csak látszólag. Ezt jelzi az igék befejezettsége is mindkét oldalon.

If you had listened to me, we wouldn’t have been lost.

Ha hallgattál volna rám, nem tévedtünk volna el.

 

Ha óhajtó mondatokat nézünk, ez a megváltoztathatatlanság szintén egyértelmű lesz

I wish you had listened to me!

Bárcsak hallgattál volna rám!

 

Harmadik szinten adódik egy másik lehetőség is, hiszen egy múltbéli feltételnek lehet akár jelenbeli következménye is.

If you had listened to me, we wouldn’t be in trouble now.

Ha hallgattál volna rám, most nem lennénk bajban.

 

Ha pedig egy kicsit hivatalosabb hangnemet szeretnék megütni, arra is van mód: kihagyjuk az IF-et, és fordított szórendet alkalmazunk

Had you listened to me, …

Ha hallgattál volna rám, …

Kate Winslet is megmutatja, hogyan kell használni

 

Ennyi. Mármint, ami a feltételes mód négy alapváltozatát illeti.

If you’d like some more, drop me a line.